Az idő múlásával a divat elmosódik vagy éppen újra felvirágzik. Így van ez az eljegyzési hagyományokkal is. Mindenki előtt ott a lehetőség, hogy a divatot vagy a régi szokásokat, hagyományokat követve tartsa meg az eljegyzését. Az még ma is szokás, hogy a férfi kéri meg a nő kezét. Néhány kivételtől eltekintve, mert azért itt is előfordul már hogy a nők a kezdeményezők.
Ebben a cikkben eláruljuk, hogy milyen szokások voltak korábban és miket tartunk a mai napig.
Korábbi idők lánykérései
Régen a férfiak lovagiasságból féltérdre ereszkedve kérték meg a választott kezét. A feltett kérdések különbözőek lehetnek ugyan, de a rá adott válasz általában igen vagy nem lehetett. Azonban a kérdés feltevéséig a férfiak már hosszabb ideje tervezik a megfelelő pillanatot, sok esetben már gyűrűvel a zsebében.
Az eljárásrend persze változott az idők folyamán, volt idő, amikor vitték a gyűrűt a férfiak a lánykérésre volt, amikor együtt vették meg, sőt olyan időszak is volt, amikor az anyákkal együtt mentek megvásárolni.
A lánykérés
Több száz évvel ezelőtt elképzelhetetlen volt, hogy a szülők főként az apa hozzájárulása nélkül történt meg a lánykérés. Ma is van még olyan család – vagy újra divatba jön – ahol a férfi a lányos házhoz ellátogatva kéri meg a párja kezét a szülőktől. Persze a kialakuló gazdasági közösség miatt ez indokolt is volt. Hiszen a férfi a lány apjával egyezett meg a hozomány nagyságáról. Hívták lánynézőnek, kérésnek is ezt a találkozást.
A nagyon gazdag, befolyásos családokban követeket küldtek, akik különböző ajándékokkal üzentek egymásnak a szándék komolyságát illetően. A követ lehetett családtag, szülő, vőfély bárki aki elő tudta adni a kérést. Ha a lány családja egyetértett, megalkudtak az üzletről és a hozzá kapcsolódó házasságról. Ezután következett a ma is elterjedt eljegyzés szertartása.
A háztűznézőre a fiús háznál került sor, ahol megvendégelték a lány családját és ekkor történt az eljegyzés.
A gyűrű
Az, hogy mindkét fél a menyasszony és a vőlegény is gyűrűt húz az ujjára csak az elmúlt száz évben vált divattá mivel a nemesfémek régebben megfizethetetlenek voltak.
A karikagyűrűt napjainkban a bal kéz gyűrűs ujjára húzzák az eljegyzéskor, majd átkerül a jobb kéz gyűrűs ujjára a házasságkötéskor. Ez évekkel ezelőtt még a nőknél egy köves úgynevezett kísérőgyűrűt is jelentett. Manapság választhatók gyűrűk eljegyzéshez szakértőktől, akik teljes mértékben tisztában vannak az árakkal, a stílussal, a méretekkel. Ennek köszönhetően sokkal gyorsabb és hatékonyabb lesz a folyamat.
Mai változások
Mostanában azonban először a csak a köves gyűrűt vásárolják meg az eljegyzésre, majd a házasság megkötésekor húznak karikagyűrűt is a párok.
Manapság már a párok kevésbé, vagy egyáltalán nem a család és társadalom akaratát érvényesítik amikor összeházasodnak. Ők szerelmes párként nem az anyagiak, hanem inkább érzelmi és intellektuális alapon választanak párt maguknak, ezzel szemben nem várnak hozományt, sőt, az utóbbi időben egyre inkább ők állják az esküvő költségeit, és hívják meg a számukra fontos embereket. A mai nők nem igénylik a család támogatását az eljegyzéskor, inkább a meghittebb, két ember közötti eljegyzést propagálják.
Manapság tehát még mindig él néhány esküvői hagyomány, a többség azonban nem igazán követi a korábbi szokásokat.